December 5. Óriási hátizsákokkal menetelünk felfelé, deszkákon és létrákon egyensúlyozunk. Éppen csak lepottyantott minket a Hornopirénből érkező komp a kavicsos, kietlen chilei 7-es főúton. Ez pedig egy különleges túraútvonal a Pumalín Nemzeti Parkban. Körülöttünk páfrányok, fülledt levegő, hatalmas fák koronáján beszűrődő napsütés. És csend. Mintha csak mi lennénk a parkban.
Tavalyi utunk legnagyobb meglepetése a bolíviai Uyuni sósivatag volt. Fényképes beszámolóm a Startlap Utazás rovatában: 🙂
https://www.startlap.hu/utazas/harom-nap-a-vilag-legnagyobb-sosivatagaban-salar-de-uyuni-bolivia/
A Világutazó blogjának gyűjtöttem össze tippjeimet a Machu Picchu meghódításához egy kis élménybeszámolóval fűszerezve. Olvassátok szeretettel:
Medellínről mindenképpen akartam írni a dél-amerikai utunk kapcsán. Mert néhány hely valamiért jobban velünk maradt, mint mások, immáron fél év (!) távlatában is. Néha beugranak képek, hangulatok, benyomások egy-egy helyről, így van ez nekem ezzel a várossal.
A VIDEÓ A BEJEGYZÉS ALJÁN TALÁLHATÓ LINKEN ÉRHETŐ EL 👇 | CLICK ON THE LINK AT THE END OF THE POST FOR THE VIDEO 👇
2018.08. – Cocora völgy, Kolumbia
2019.01. – Torres Del Paine Nemzeti Park, Chile
6 hónapig jártuk hátizsákkal Dél-Amerikát. Rengeteg túrázás, gyönyörű helyek, gyönyörű emberek, csodás élővilág. Amit továbbra is biztosan állíthatunk: a világ nem egy veszélyes hely és kisebb, mint gondolnád.
Az adventi várakozás idén Puerto Varasban köszöntött minket, december 2-án. 22 nappal később 1700 kilométerrel arrébb vagyunk egy másik országban, Argentína El Calafate nevű településén. Ezeken az őrült távolságokon zömmel stoppal, olykor komppal és kétszer rövid buszút segítségével lettünk úrrá, két este kivételével kempingben aludtunk és 400 kilométert tettünk bele a túracipőinkbe.
Azért ne gondoljátok, hogy elapróztuk az adventi készülődést! Vasárnaponként bőszen égettük a kókuszos füstölőnket (amit anno azért újítottunk be még Chile elején, hogy legyen egy illat, amiről mindig ez az időszak jut eszünkbe, plusz kis komfortot csempésszünk átmeneti szállásainkba), mantráztuk magunknak a legtöbbször verőfényes napsütésben, olykor pedig szélben, esőben, hogy mindjárt itt karácsony! És a karácsonnyal beköszöntével Kis Jézus születése mellett a december 23-án beköszöntő SZÁLLÁST is vártuk, amit már jó előre lefoglaltuk. Mert megfogadtuk, hogy ez lesz most a karácsonyi ajándékunk: saját kis lakás, konyhával, fürdővel, meg egy üveg Baileys-szel!
Három hónapja úton vagyunk és ennyi idő után azt hiszem elmondhatjuk, hogy életvitel-szerűen élünk itt, Dél-Amerikában. No de ne gondoljátok, hogy ez a három hónap nem kulturális sokkok nélküli és időnként nem kiakadásokkal tarkított út volt! Akik olvassátok a From the US with love blogom, ami az Amerikába való kiköltözésünkről és beilleszkedésünkről szól, azok tudják, hogy előszeretettel figyelem meg magamon a kulturális sokk tüneteit és az egyik kedvenc témám, hogy az egyes nemzetek közti különbségeket és hasonlóságokat elemezgetem (izgalmas az életem, na).
Nincs ez másként itt sem, úgyhogy következzék egy szubjektív lista az itt tapasztalt meglepő dolgokról, a mindennapi apróságoktól kezdve egészen a latin “néplélekig”! Csak, hogy lássátok, milyen a mi dél-amerikai életünk!
A VIDEÓ A BEJEGYZÉS ALJÁN TALÁLHATÓ LINKEN ÉRHETŐ EL 👇💙 | CLICK ON THE LINK AT THE END OF THE POST FOR THE VIDEO 👇💙
Merem állítani, hogy október elején a világ egyik legszebb 9 napos túráját sikerült megcsinálnunk Peruban. A túra Huayhuash névre hallgat és egy másik utazótól hallottunk róla.
“Ecuadorban kinéztem vagy öt vulkánt, amit jó lenne megmászni!” hangzott el a mondat, amikor közeledtünk a kolumbiai – ecuadori határhoz. Gondolom gyanítjátok, hogy nem az én számból.
Na, még mit nem! – gondoltam magamban. Egyrészt félek a magas sziklaszirtektől, tériszonyom van és emellett még működő vulkánokra másszak? Megjelent előttem a kép, ahogy a láva letaszít a szakadékba vagy repülő kövek és földrengés áldozatai leszünk egy ki tudja, hol lévő kráter peremén.
Mikor az utazásunk kolumbiai részét terveztük, sok helyen olvastunk a helyi pueblok – vagyis kisvárosok – varázsáról. A medellíni tartózkodásunk alatt aztán hallottunk róla, hogy a környéken több szép pueblo található a hegyekben, közülük Jericót és Jardínt dicsérték többen. Miután Jericó szállásai nagyon drágák voltak – valószínűleg több nyugati turista felfedezte már magának – Jardín felé vettük az irányt. És milyen jól tettük! A Medellíntől busszal 3 órára található kisváros azóta is a kedvenc emlékeink közé tartozik Kolumbiában. 🙂
Postcards and Diaries 